Immortal Witches: 1.Végzetes hiba

Tudtam, hogy már csak ketten vagyunk, és csak egy maradhat.A végső csapást én adom meg!Már lendítettem is a kezem egy könnyű,ámde végzetes mozdulatra, amikor meghallottam egy hangot.
-Ever!Hagyd abba azt a buta játékot,és gyere le,mert itt vannak a barátnőid!-kiáltott fel a konyhából anya.

Egész nyáron ezt vártuk,szóval félbehagyott lett a küzdelem.
-Mentés,bezár-szóltam,és megjelent a szokásos kék villám.Megérintettem,és kilépett a játékból.Levettem a készüléket,és a kesztyűket,és lementem a nappaliba Cherhez,és Hopehoz,a két legjobb barátnőmhöz. Mi együtt elválaszthatatlanok vagyunk.A kedvenc játékunkat, A Hyperwizard-ot is együtt szoktuk játszani.Minden héten kétszer összeülünk,és Hyperwizardozunk.Ha álmunkból felébresztenének,akkor is fel tudnánk sorolni kívülről az összes varázsigét,átkot,bűbájt,a kviddics szabályait,a főzeteket és a legendás lényeket,vagyis mindent.
A Hyperwizard egy olyan virtuális 3D-s játék,amiben a varázstörténelemben bármikorra vissza tudunk utazni,és abban a környezetben kell küldetéseket teljesítenünk.

Mivel olyanok vagyunk,mint a testvérek,ezért,mint ahogy máskor,ma is nálunk aludtunk.Anyuék itt készültek hagyni minket minimum tizenegyig,ezért lehetőség adódott egy jó hosszú játékra.Jó lett volna,ha élőben is a Roxfortba járhatnánk,de szerintem ez tizenöt évesen már kivitelezhetetlen.Az utolsó játszmánkat a nyári szünet emlékére terveztük,augusztus huszonkilencedikén,a suli kezdete előtti napon.

-Lányok,kértek süteményt?-sietett be anyu az ajtón,amint beléptem a nappaliba.
-Igen,köszönjük Cassy néni!-válaszolt Hope illedelmesen,és behúzta az összes sütit.
-Na gyertek már lányok,és nézzünk filmet!-szólt egy értelmes gondolat Chertől.
-Persze,mehetünk,de előbb valamit elintézek,de ti addig nyugodtan menjetek be a szobámba-mondtam,és besiettem a konyhába.Beraktam a mikróba a pattogatott kukoricás zacskót,hogy beteljesíthesse ennivaló sorsát.Addig előszedtem három poharat,és egy nagy üveg kólát.Mire lebányásztam a legfelső polcról a kedvenc poharamat,a mikró bippeléssel jelezte,hogy kész a popcorn.Kiöntöttem egy tálba,és a cuccokkal együtt felegyensúlyoztam a lépcsőn,és be a szobámba.

Úgy terveztük,hogy amíg el nem mennek anyuék,addig Harry Potter részeket nézünk.A harmadik rész felénél hallottuk a mozgolódást lentről.Kimentünk,és odakullogtunk a lépcsőkorláthoz.
-Aztán jók legyetek lányok!-rázta anyu a mutatóujját mosolyogva.
-Megnyugodhattok,azok leszünk!-szóltam-Ti csak szórakozzatok!
-Az is meglesz-mosolygott apa.
-Nat,nem láttad a kocsikulcsomat?-kérdezte anya aputól.A választ már nem vártuk meg.Visszarohantunk,és amint hallottuk az ajtó csukódását,mindent elraktunk,és kényelmesen elhelyezkedtünk.Én a gép elé ültem,Cher az ágyra,Hope pedig a fotelbe.Mindenki felvette a saját érzékelőkesztyűjét és szemüvegét.Nem véletlenül ültem oda,ugyanis én indítottam a játékot.Beraktam a CD-t,de mielőtt bekapcsoltam volna,elmondtam a helyet.
-Úgy gondoltam,hogy a nyári szünet emlékére Tekergős küldetésnek kell lennie-a lányok tetszésüket fejezték ki,így hát a fontosabbak maradtak hátra.
-Mindenki látja a főmenüt?-kérdeztem.
-Igen-hangzott a válasz kétfelől.
-Akkor kezdődhet a játék!-mondtam és rákattintottam az indításra.Megjelent a kék villám,megérintettem,és máris a helyszínen voltunk.

A Roxfort udvara,a tó mellett.A géphang elmondta a küldetésünket,és indulhatott a játék.Megjelent egy tükör,és karakterünket saját magunkra formáltuk.Most már úgy néztünk ki,ahogy a való életben.Elindultunk befelé,mivel szemerkélni kezdett az eső.A virtuális emberek is így tettek.Lassan sétáltunk,pedig egyre erősödött a zivatar.Már borzasztó nagy szél is kerekedett,tépte a fákat,csattogtatta az ablakokat.Elkezdtünk eszünket vesztve rohanni,hogy beérjünk,amikor láttuk,hogy a virtuális emberek eltűntek.Ekkor földrengés rázta meg az egész Roxfortot.Elestünk.Az egyik fa borzasztó nagy ága ránk esett.Éles fájdalom nyilallt a fejembe és megérintettem a kezemmel.Láttam,hogy véres.Hirtelen forogni kezdett a világ,aztán már csak sötétséget láttam.Elájultam.